A 2014-es prognózisok az eurózóna minden országára növekedést jeleznek. Ebből következően azt hihetnénk, hogy Európa túljutott a válságon. Sajnos ez nem így van! Gondosan megvizsgálva a kérdést, azt láthatjuk, hogy valójában a rendszerbe van kódolva az újabb válság. Az eurózóna megalkotásánál ugyanis sok esetben politikai szempontok alapján döntöttek és vettek fel országokat, amelyek gazdasági fejletlenségük miatt egyébként egyértelműen éretlenek voltak a tagságra. Nagyon eltérő kultúrájú és fejlettségi szintű országok kerültek így azonos valutaövezetbe. Hiába a szabadpiac és a közös valuta, ha nincs közös fiskális politika és nincs közös adósságfinanszírozás.
Az eurózóna déli tagállamai a gyenge gazdasági teljesítményüket, kiegyensúlyozatlan költségvetésüket alacsony kamatozású állampapírok kibocsájtásával orvosolták, ami adósságválsághoz vezetett. Euró nélkül nem lettek volna képesek erre, mert a fenti feltételek mellett a valutájuk folyamatos gyengülése és a kamatszintjük emelkedése természetes fékként akadályozta volna meg ezt az eladósodási folyamatot.
A fentiekkel éppen ellentétes az északi államok helyzete. Lehetetlen feladatnak tűnik a két, merőben eltérő övezet érdekeinek összehangolása. Nem csoda, hogy nem sikerült.
A helyzet persze nagyon nehéz, mert olyan fiskális transzferekre lenne szükség észak és dél között, amit a nemzetállamok vezetői nem biztos, hogy képesek elfogadtatni a választóikkal. Hiányzik ehhez az északi lakosság belátása és hiányzik az egyes nemzetállamok vezetőiből a közös európai identitástudat.
Ugyanakkor az is jól látszik, hogy amennyiben nem kezelik ezt a problémát, akkor az újra és újra felszínre fog törni, újabb válságok és egyre fokozódó elégedetlenség formájában. Persze akkor majd jönnek az ad hoc megoldások, ahelyett, hogy még idejekorán szembenéznének a probléma gyökerével, ami az euróövezet történelmileg kialakult heterogenitásában van. Bátor őszinteségre lenne szükség ezeknek a problémáknak a felvetéséhez és kezeléséhez. Látszólag ez a bátorság egyetlen európai politikusban sincs meg.
Mivel a kiinduló probléma nem lett megoldva, a különbségek csak tovább éleződnek észak és dél között, hiszen a jelenlegi európai gazdaságpolitika az erőseket még erősebbé, a gyengéket még gyengébbé teszi. Európa északi és déli régiói között nem, hogy csökkenne a különbség, hanem folyamatosan nő. Nem kell különösebben nagy jóstehetségnek lenni, hogy ez egyre súlyosabb problémák fellángolását fogja hozni a közeli jövőben.
