Úgy tűnik, hogy az EU-t feltétel nélkül elfogadó és támogató értelmiség, tényleg nem teszi ki a lábát a körúton kívül. Nem értik, hogy lehet egyáltalán kritizálni az EU-t, hiszen olyan sok pénzt kapunk tőlük a főtereink lekövezésére és a gazdaságuk által előállított termékek megvásárlására.

Lehet, hogy Budapestről nézve ez nem látszik, de az EU csatlakozásnak rengeteg vesztese és igen kevés nyertese van vidéken. Az emberek azt látják, hogy az EU miatt bontják el a gyárakat és számolják fel a termelést országszerte. 

Persze nyithatnának az emberek cukrászdát Bécsben, de ez olyan valóságtól elszakadt, érzéketlen felvetés, mint a hírhedt „Nincs kenyerük? Miért nem esznek kalácsot?”. A legtöbb ember a saját falujában is képtelen vállalkozni a túlságosan bürokratizált engedélyezési folymatok, a gigantikus adók, valamint a vásárlóerő hiánya miatt.

Sok embernek érthetetlen, hogy miközben az EU egyre szigorúbb állattartási követelményeket szab meg, sok esetben ellehetetlenítve a több évtizedes állattartó hagyományokat, nincs mondanivalója a nyomorban élő éhezőknek. Az EU-nak nincs előírása arra nézve, hogy mennyi élelmiszerre és milyen lakhatási körülményekre van szüksége egy embernek, az állatok számára viszont ezt megszabja. Az EU üzenete tehát az, hogy számára a haszonállatok életkörülményei fontosabbak, mint az emberek alapvető életfeltételei. 

Ha vidéken azt látják, hogy ennek ellenére van olyan párt, amelyik nem harcos elszántsággal küzd Brüsszellel szemben, hanem lelkes éljenzéssel és feltétlen elfogadással támogatja ezt az EU politikát, attól mély megvetéssel fordulnak el az emberek.