Novecento

A 2014-es prognózisok az eurózóna minden országára növekedést jeleznek. Ebből következően azt hihetnénk, hogy Európa túljutott a válságon. Sajnos ez nem így van! Gondosan megvizsgálva a kérdést, azt láthatjuk, hogy valójában a rendszerbe van kódolva az újabb válság. Az eurózóna megalkotásánál ugyanis sok esetben politikai szempontok alapján döntöttek és vettek fel országokat, amelyek gazdasági fejletlenségük miatt egyébként egyértelműen éretlenek voltak a tagságra. Nagyon eltérő kultúrájú és fejlettségi szintű országok kerültek így azonos valutaövezetbe. Hiába a szabadpiac és a közös valuta, ha nincs közös fiskális politika és nincs közös adósságfinanszírozás.

Az eurózóna déli tagállamai a gyenge gazdasági teljesítményüket, kiegyensúlyozatlan költségvetésüket alacsony kamatozású állampapírok kibocsájtásával orvosolták, ami adósságválsághoz vezetett. Euró nélkül nem lettek volna képesek erre, mert a fenti feltételek mellett a valutájuk folyamatos gyengülése és a kamatszintjük emelkedése természetes fékként akadályozta volna meg ezt az eladósodási folyamatot.  

A fentiekkel éppen ellentétes az északi államok helyzete. Lehetetlen feladatnak tűnik a két, merőben eltérő övezet érdekeinek összehangolása. Nem csoda, hogy nem sikerült.

A helyzet persze nagyon nehéz, mert olyan fiskális transzferekre lenne szükség észak és dél között, amit a nemzetállamok vezetői nem biztos, hogy képesek elfogadtatni a választóikkal. Hiányzik ehhez az északi lakosság belátása és hiányzik az egyes nemzetállamok vezetőiből a közös európai identitástudat.

Ugyanakkor az is jól látszik, hogy amennyiben nem kezelik ezt a problémát, akkor az újra és újra felszínre fog törni, újabb válságok és egyre fokozódó elégedetlenség formájában. Persze akkor majd jönnek az ad hoc megoldások, ahelyett, hogy még idejekorán szembenéznének a probléma gyökerével, ami az euróövezet történelmileg kialakult heterogenitásában van. Bátor őszinteségre lenne szükség ezeknek a problémáknak a felvetéséhez és kezeléséhez. Látszólag ez a bátorság egyetlen európai politikusban sincs meg.

Mivel a kiinduló probléma nem lett megoldva, a különbségek csak tovább éleződnek észak és dél között, hiszen a jelenlegi európai gazdaságpolitika az erőseket még erősebbé, a gyengéket még gyengébbé teszi. Európa északi és déli régiói között nem, hogy csökkenne a különbség, hanem folyamatosan nő. Nem kell különösebben nagy jóstehetségnek lenni, hogy ez egyre súlyosabb problémák fellángolását fogja hozni a közeli jövőben. 

Úgy tűnik, hogy az EU-t feltétel nélkül elfogadó és támogató értelmiség, tényleg nem teszi ki a lábát a körúton kívül. Nem értik, hogy lehet egyáltalán kritizálni az EU-t, hiszen olyan sok pénzt kapunk tőlük a főtereink lekövezésére és a gazdaságuk által előállított termékek megvásárlására.

Lehet, hogy Budapestről nézve ez nem látszik, de az EU csatlakozásnak rengeteg vesztese és igen kevés nyertese van vidéken. Az emberek azt látják, hogy az EU miatt bontják el a gyárakat és számolják fel a termelést országszerte. 

Persze nyithatnának az emberek cukrászdát Bécsben, de ez olyan valóságtól elszakadt, érzéketlen felvetés, mint a hírhedt „Nincs kenyerük? Miért nem esznek kalácsot?”. A legtöbb ember a saját falujában is képtelen vállalkozni a túlságosan bürokratizált engedélyezési folymatok, a gigantikus adók, valamint a vásárlóerő hiánya miatt.

Sok embernek érthetetlen, hogy miközben az EU egyre szigorúbb állattartási követelményeket szab meg, sok esetben ellehetetlenítve a több évtizedes állattartó hagyományokat, nincs mondanivalója a nyomorban élő éhezőknek. Az EU-nak nincs előírása arra nézve, hogy mennyi élelmiszerre és milyen lakhatási körülményekre van szüksége egy embernek, az állatok számára viszont ezt megszabja. Az EU üzenete tehát az, hogy számára a haszonállatok életkörülményei fontosabbak, mint az emberek alapvető életfeltételei. 

Ha vidéken azt látják, hogy ennek ellenére van olyan párt, amelyik nem harcos elszántsággal küzd Brüsszellel szemben, hanem lelkes éljenzéssel és feltétlen elfogadással támogatja ezt az EU politikát, attól mély megvetéssel fordulnak el az emberek.